A Szilícium-völgybe ismét beköszöntött a fellendülés időszaka. A 101-es autóutat szegélyező irodaparkokban újra reményteljes startupok logói díszelegnek. Felkúsztak a bérleti díjak, és a vagyonfelhalmozódásra utal az is, hogy magasba szökött az elegáns nyaralók iránti kereslet a Lake Tahoe-szerű üdülővárosokban. A kaliforniai Bay Area a félvezetőipar, majd a belőle kifejlődő számítógépes és internetes cégek szülőhelye volt. Mágusai keze közül került ki a sok csoda, ami miatt a mai világ már-már futurisztikusnak hat: az érintőképernyős telefonoktól kezdve a szempillantás alatt átkutatható, tekintélyes könyvtári gyűjteményekig vagy a többezer mérföldről vezérelhető drónokig. A Bay Area 2010 óta ismét megélénkült üzleti tevékenysége azt sugallja, hogy a haladás továbbra is lendületes.
Így talán meglepőnek tűnhet, hogy egyes szilícium-völgyi illetékesek szerint nagy a pangás, és évtizedek óta lassul az innováció tempója. A PayPal alapítója, Peter Thiel, a Facebook első külső befektetője szerint az innováció Amerikában „valahol a súlyos állapot és a halál közt lebeg”. Kiábrándultságában számos szakterületen tevékenykedő mérnök osztozik, sőt a közgazdászok egy kicsi, ám egyre bővülő köre is úgy véli, hogy a múlt vívmányai mellett eltörpül mai innovációk gazdasági hatása.
[ … ]
Mindenhol az olcsó adatfeldolgozási teljesítményre alapozó innovációk aratnak sikert. A számítógépek kapiskálják a természetes nyelvet. A videójátékokat már kizárólag testmozdulataikkal irányítják a felhasználók, és ezt a technológiát hamarosan széles körben alkalmazzák az üzleti világban. A háromdimenziós nyomtatók egyre bonyolultabb tárgyak készítésére alkalmasak, és elképzelhető, hogy a technológia fejlődésével emberei szövetek és egyéb szerves anyagok előállítása is megvalósíthatóvá válik.
Az innováció szkeptikusai mindezt egy „holnapután, kiskeddennel” intézik el. Ám az az elképzelés, miszerint a technológia-vezérelt fejlődés vagy töretlen ütemben halad előre, vagy pedig egyenletesen esik vissza, tehát hogy a hirtelen hullámvölgyek és -hegyek úgymond nem illenek a képbe, ellentmond a történelem során tapasztaltaknak. Chad Syverson, a University of Chicago kutatója szerint a villamosítás korszakában a termelékenység növekedése hullámzó volt. A 19. század végén és a 20. század elején, a jelentős elektromos találmányok megjelenésekor lassú volt a fejlődés üteme; ezután hirtelen megugrott.