Ahogy a vasárnap megérkezik
Hát, vasárnap úgy ébredtem, hogy
Bár nem fájt, lebillent a fejem.
A reggeli sör pedig nem volt rossz, így
Lehúztam desszertnek még egyet.
Aztán feltúrtam a ruhatáram és
A legtisztább koszos göncöm találtam.
Aztán arcot mostam, és hajat fésültem
És lebotorkáltam a lépcsőn, szembenézni ezzel a nappal.
Elfüstöltem már az agyam tegnap éjjel
Cigivel, és hozzá választott dalokkal.
De ma az elsőre gyújtva, néztem egy kis srácot,
Ahogy egy dobozt rugdosva játszott.
Aztán átballagtam a túloldara
És szívtam egy vasárnapi csirke illatát,
És Uram, ez visszavitt oda, ahol valamit
Valahol, valahogy, út közben elvesztettem.
Egy vasárnap reggeli járdán
Azt kívánom, Uram, bár ne tudnék erről,
Mer’ van valami a vasárnapban,
Amitől oly egyedül érzed magad.
A halálon innen semmi sincs,
Ami csak félannyira magányos,
Mint egy alvó városi járda hangja
És ahogy a vasárnap megérkezik.
Láttam a parkban egy aput, aki
Egy kacagó kislányt hintáztatott.
És egy vasárnapi iskolánál megálltam
És hallgattama dalokat, amint énekeltek.
Aztán elindultam az utcán,
És távol valahol egy harang szólt,
Magányosan át a szakadékon,
Mint tegnapi álmok, elmúlók.