Vasárnap beköszönt a reggel
Vasárnap reggel egyből felébredtem
Fájt a fejem, mozdítani alig tudtam
Reggelire egy üveg sört megittam
Utána még egyet, mert megkedveltem
Felkutattam szekrényemet, kerestem egy inget
Meg is találtam a legtisztább koszost
Aztán arcot mostam, hajam megfésültem
Le a lépcsőn botladoztam s a napot köszöntöttem.
Agyam tele dohányoztam az előző éjjel
Válogattam cigaretták és slágerek között
Rágyújtottam egyre s megláttam egy kölyköt
Konzervdobozzal játszott, rugdosott
Fogtam magam, átmentem az utcán
S éreztem a vasárnapi sült csirke szagát
Ami visszavitt Isten tudja hová, talán
A valahol elveszett múltba életem során
Egy vasárnap reggeli járdán
Szeretném, ha be lennék rúgva, Uram
Mert valami csoda lehet a vasárnapban
Amikor így egyedül érzem magam
De talán nincs semmi, ami oly reménytelen
Még talán a halál sem oly magányos érzés
Mint az alvó városban a járda hangja
Amikor vasárnap beköszönt a reggel.
A parkon láttam egy apát
Hintázgatva mosolygó kisleányát
Azt megálltam a vasárnapi iskola mellett
S hallgattam ahogy himnuszokat énekeltek
Aztán folytattam utam lefelé az utcán
Valahol messze szólt egy magányos harang
Visszhangot adott a hegyeken át
Mint álmainkból egy rég elveszett hang.